A semmiből épített fel egy olyan hiánypótló szociális hálót és védőrendszert, amire a román állam így ebben a formában soha nem volt képes. Olyan gondolatai vannak, amelyek igazán életbentartóak, utat mutatóak és szíven simogatóak. Képes úgy látni az embert, akárkiről is legyen szó, mint csak nagyon kevesen. Tiszteletreméltó a transzcendenssel való kapcsolata. Mégis az első, ami eszembe jut róla az, hogy ő egy hiteles ember.

Akkor szerettem meg igazán, amikor még nem jelentek meg könyvei, nem idézték a gondolatait a facebookon, és nem is nagyon ismerte sok ember a nevét. Csak egy sima ferences szerzetes volt. De Déván már működött a gyerekotthon. Egy vele dolgozó, gyerekeket nevelő lány mesélte, hogy kirándulás szerveztek a gyerekeknek, városlátogatás volt a cél és állatkerti séta. A semmiből leszerveztek buszokat, és mindenki készen állt a nagy útra, amikor reggel észrevették, hogy szinte minden gyerek tetves lett. Kisebb pánikroham tört ki, mert minden gyereknek be kellett kenni a fejét az akkoriban használt nem túl kellemes illatú kencével, majd ezt lekötni. Persze a gyerekek nem szerettek volna tetűszerrel a fejükön emberek közé menni, szégyellték magukat, többen nem is akartak elindulni. És akkor Csaba bekente a saját fejét is, valahonnan elővarázsolt többtucatnyi úszósapkát, amit természetesen ő is feltett a fejére, úgy indultak el. Állítólag élmény volt az a kirándulás is, minden résztvevőnek.